Nemrég végigmértünk egy webshopot, mielőtt hozzákezdtünk volna a megújításához. Ilyenkor tudni kell, mi van a rendszer alatt: hol gyors, hol lassú, és miért.
A főoldal 28 ezredmásodperc alatt válaszolt. Kiváló érték. A kategórialap 64 ezredmásodperc. Szintén.
A termékoldal 5140 ezredmásodperc.
Öt másodperc, mire a szerver egyáltalán elkezdett válaszolni. Nem a képek töltődése, nem a betöltés vége — csak az, hogy a szerver „gondolkodott".
És erről három évig senki nem tudott.
Miért nem derül ki magától
Nem azért, mert a tulajdonost nem érdekli. Hanem mert nincs, ami szólna.
Egy weboldal elkészül, aztán megy magától. Nincs benne semmi, ami jelezné, ha lassul. A tulajdonos naponta megnyitja — de a saját böngészője gyorsítótárból szolgálja ki, tehát neki gyors.
A romlás pedig lassú. Egy plugin frissül, valaki feltölt öt nagy képet, hozzáadódik egy új szolgáltatás. Mindegyik ad hozzá két-három tizedmásodpercet. Fél év alatt megduplázódik a betöltési idő, és nincs az a nap, amikor bárki azt mondta volna: „ma lett lassú."
Amikor kiderül, akkor már a forgalom is esett — és akkor sem tudni, mikortól és mitől.
Amit egy sebességteszt nem mond meg
Itt jön a lényeg, amiről ritkán esik szó.
Ezt a hibát egy PageSpeed-teszt nem találta volna meg. Az megmondja, hogy lassú, és ad egy pontszámot. De azt nem, hogy mitől.
Ahhoz be kell menni a szerver mögé, és megnézni, mi történik oldalletöltés közben. Melyik bővítmény hány adatbázis-lekérdezést futtat. Ki hív külső szervert, és meddig vár rá. Mennyi memóriát eszik meg egyetlen oldal előállítása.
Ebben az esetben 519 adatbázis-lekérdezés futott le egyetlen termékoldal megnyitásakor. Ezekben kellett megtalálni, melyik a bűnös.
A legszebb találat
Egy fizetési bővítmény frissítéskeresője minden egyes oldalletöltésnél tizenhatszor próbált elérni egy külső címet, ami már nem létezik. Mind a tizenhat kérés hibára futott.
Ez önmagában 1,2 másodperc volt. Minden látogatónál, minden oldalon, teljesen feleslegesen.
A fejlesztő valamikor átköltöztette a tárhelyét. A bővítmény ezt nem kezelte: nem talált semmit, nem volt mit gyorsítótáraznia, ezért minden alkalommal újrapróbálta.
Senki nem hibázott közvetlenül. Egyszerűen nem volt, aki megnézze.
A többi négy
Egy felületépítő bővítmény minden betöltésnél végigpásztázta a teljes tartalomtáblát egy indexeletlen lekérdezéssel. Fél másodperc.
Két különböző bővítmény számolta ugyanazt a nézettséget, egymástól függetlenül — és mindkettő írt az adatbázisba minden látogatásnál. Ez nem csak lassú: emiatt nem lehetett gyorsítótárazni a termékoldalakat sem.
Egy kapcsolódó-termékek blokk húsz további terméket olvasott be a teljes adatállományukkal — több mint tízezer adatsort egyetlen kis blokkért.
És a képek. A főoldal 16 megabájtot töltött le, kétszáz kéréssel. Az átlagos magyar céges oldal ennek a hetedét. Volt köztük fénykép PNG formátumban, félmegásan — pedig telepítve volt a képoptimalizáló, csak sosem futott le.
A tanulság nem a hibalista
Mindegyik javítás napokban mérhető munka. Nem ez a történet érdekes része.
Az érdekes az, hogy három évig senki nem nézte meg.
Nem hanyagságból. Egyszerűen nincs rá rutin. A weboldal nem olyan, mint az autó, amit évente vizsgáztatni kell. Elkészül, működik, és onnantól láthatatlan — amíg baj nem lesz.
És amikor baj lesz, már drágább. Nem csak a javítás: az elveszett hónapok is.
Amit ebből csináltunk
Ezért indítottuk el a Pulzust.
Havonta megmérjük az oldalt, és küldünk egy levelet arról, mi változott. Nem pontszámot — hanem azt, hogy mit érdemes tenni.
Ilyesmit:
Az SSL-tanúsítványa 24 nap múlva lejár. Ha nem újul meg, a böngészők „nem biztonságos" jelzést tesznek az oldalára.
A betöltési idő 2,1 mp — ez rendben van.
A kapcsolati űrlapot teszteltük, megérkezett.
Emellett figyeljük a Google-profilt is: az új értékeléseket, az átlagot, és azt, hogy hol jelenik meg a helyi keresésben.
Miért nem elég egy figyelőszolgáltatás
Van bőven eszköz, ami szól, ha leáll egy oldal. Ezek olcsók és hasznosak.
De egyik sem tudja megmondani, mit kezdj a jelzéssel.
Ha az eszköz azt írja, hogy „a Largest Contentful Paint 4,2 másodperc", azzal egy virágboltos nem tud mit kezdeni. Ha azt írjuk, hogy „a főoldali fejléckép fél megabájt, és emiatt lassabban jelenik meg a lényeg — cseréljük ki?", akkor tud dönteni.
A különbség nem a mérésben van, hanem abban, hogy valaki érti is, amit mér.
És abban, hogy meg is tudja csinálni. Ha kiderül, hogy egy bővítmény tizenhatszor hív egy halott címet, azt nem elég jelezni — javítani kell.
Ha kíváncsi vagy, hogy nálad mi a helyzet, írj egy sort. Az első mérést elküldjük — akkor is, ha nem lesz belőle együttműködés.
Bővebben a szolgáltatásról: Pulzus.